(Kiss Péter interjú-Népszava 2011. április 30.)

A kormány munkavállalókat sújtó intézkedései azt a célt szolgálják, hogy amikor az emberek szembesülnek a valósággal, már ne legyen lehetőségük megszervezni magukat, és erővel odaállni a társadalmi ellenzék mellé - állítja Kiss Péter. A szocialista politikus szerint a munka világában ugyanaz a jogfosztás történik, ami történt az alkotmányban, illetve a média világában.

Azt kell felismerni és elmondani, hogy a szabadság korlátozása és a zsebek kiürítése ugyanarról a tőről fakad: ugyanaz a politika.

Milyen képet fest rólunk külföldön az Orbán-csomag?

- Egy latin-amerikai ország képét, de remélem, sokan már különbséget tudnak tenni a kormány és az ország között. Nagyon remélem, hogy az elmúlt húsz évből emlékeznek arra a Magyarországra, amely Európa felé fordult. Az a drámája ennek a csomagnak, hogy miközben konvergenciaprogramnak nevezi magát, a szót sem érti. A konvergencia felzárkózást, a különböző embercsoportok életszínvonalának egymáshoz történő felzárkóztatását jelenti. Azt, hogy hogyan élhetünk úgy, ahogyan Nyugat-Európában élhetnek egyre többen.

Tényleg rosszabb a konvergenciaprogram, mint egy fűnyíróelvű megszorító csomag?

- Az ország szempontjából feltétlenül. Rosszabb azért, mert világos a társadalmi karaktere. Arról szól - ahogy azt Kovács László találóan megfogalmazta -, hogy fordított Robin Hoodként elvesz a szegényektől és odaadja a gazdagoknak, eközben pedig az előbbiekre azt mondja, ezek lopósak is. Itt morális baj van. Mintha azt mondanák, üzennék: ők táppénzcsalók, segélyre bazírozók, akik nem is akarnak dolgozni, vagy akik csak azért szednek gyógyszert, hogy visszaéljenek a közösség támogatásával, a jómódban élők körében viszont ilyesmik nincsenek. Ez a program azokat sarcolja, akik nem tudnak visszaütni, legalábbis rövidtávon nem.

A szocialisták sötét képet festenek az országról, a Fidesz mégis népszerű.

- Egyharmadot kopott a kormánypárt támogatottsága, és a tőlük elfordulók száma tovább növekszik. Orbán Viktor tavaly azt mondta, ha megválasztják, kolbászból lesz a kerítés, azonban amikor az emberek a zsebükbe nyúlnak. rájönnek: egy szó sem igaz az egészből. Azt ígérték, hogy az emberek jobban beleszólhatnak majd az életükbe, most pedig elveszik a beleszólás intézményeit, sőt, különféle intézkedésekkel még meg is akarják félemlíteni őket. Azt várom, hogy a következő egy év nemcsak azok körét növeli, akik tapasztalataik alapján feladják az illúzióikat, hanem azok táborát is, akik azt mondják, amit a Fidesz kínál, az nem kell Magyarországon.

Ha a ma még gyenge hangúak összetalálkoznak azokkal a bérből és fizetésből élőkkel, akik a Munka Törvénykönyve ellen fognak tüntetni, akkor hangos lehet a tiltakozás. A kérdés nem az, hogy ez a többség kialakul-e, hanem az, hogy a társadalomban milyen formában fog megjelenni ez az egység. A szocialista párt számára kihívás, hogyan tud majd ezen erők egyik fontos szervezője lenni. A csalódásból ugyanis egyenesen nem következik a pártválasztás. Különösen azért nem, mert mára az ellenzéki világon kívül létrejött a civil társadalmi alternatíva is.

Az internetes közösségekre gondol?

- Igen, és jó, hogy így van. Nem szeretem, ha pártpolitikusok lesajnálóan tekintenek például a Facebook-os közösségekre. Ezek inkább kihívást jelentenek a pártpolitikai világ számára, és nem csak Magyarországon. Tessék megnézni mi történt Észak-Afrikában, illetve azt, ahogyan a Wikileaks "bombát dobott" olyan közegekbe, amelyekben korábban csak egy kiválasztott, szűk felsőbbségnek volt dolga. Magyarországon ezekre a közösségekre nem negatívumként, hanem lehetőségként kell tekinteni.

Lehetőségként arra, hogy tízezrek szabadon kommunikálhassanak, új közösségeket szervezhessenek, modern értékválasztásukból divatot teremtsenek, vagy ahogy mostanában teszik, megmozdulnak, és azt mondják: ebből, amit Orbán úr kínál Magyarországnak, nem kérünk. Ez a fülkeforradalmi dolog nem kell nekünk. Ugyanakkor kihívás, mert tudomásul kell venni, hogy a civil világ és a pártok viszonya egyszer s mindenkorra megváltozik. Egyre inkább a civilek fognak maguknak pártot választani, és ha nem találnak megfelelőt, akkor majd alakítanak.

Az MSZP ebből a szempontjából is jól járt el, amikor nem legitimálta az alkotmányt, és amikor a konvergenciaprogramról elmondta, hogy az a Fidesz kettős beszédének, 2010-es választási hazugságainak a következménye. Mert az a párt azt mondta, végre megtalálta Hunnia és Pannónia közös nyelvét, ezért van a kétharmad. Holott csak az történt, hogy külön beszélt Hunniának, külön Pannóniának, ki-ki amit hallani akart, és azt hazudta, hogy van erre közös programja.

De hamar kiderült, hogy ez a közös program nem más, mint Hunniából, azaz a szegényektől, a rosszabb sorsúaktól átcsoportosít a tehetősek, a jobb sorúak javára. Nos, azt gondolom, miközben ez a hazugság lelepleződik, a szocialistáknak lehetőségük van olyan programot hitelesíteni, amelyben közös gyökerekkel lehet valóban két irányban beszélni. Megfelelő programmal elérhető, hogy a "netes" világ számára fontos szabadság és a megélhetés szabadsága összekapcsolódhasson.

A Fidesz kiépítette a maga médiabirodalmát, már a közszolgálat is a kormánypárt kezében van. Úgy adhatják elő álláspontjukat, programjukat, ahogy azt jónak látják, miközben a szocialisták egyre inkább kiszorulnak a sajtóból.

- A Fidesz a legarcátlanabb módon nyúlja le a közszolgálati médiumokat. Az M1 híradója ma már túltesz a korábbi HírTV-s hírműsorukon, ráadásul az ál-objektivitást is eljátssza, miközben a legdurvább pártmondatokat mondja be. A média-szabályozás ezt a stílust akarja szentesíteni. A bulvár azonban, talán a növekedő ellenállást látva, elkezdett mást közvetíteni. Sokan pedig - főleg a húsz-negyven évesek - immár a "net"-ről tájékozódnak.

Ráadásul részt vesznek a hírek készítésében, ami azt mutatja, hogy létrejött az az alternatív média, ami egyfajta tiltakozást fejez ki a Fidesz teremtette klasszikus médiumok világával. Az értékválasztásban kulcsszerepe van a baloldali sajtónak, a Népszavának, amelynek nehéz ugyan a helyzete, de nem nehezebb, mint a demokráciáé, a köztársaságé Magyarországon.

Május 1-jén idén is találkoznak a Városligetben négy szakszervezeti tömörülés vezetőivel. Miről akarnak az érdekképviseletekkel megállapodni?

- Különös apropója van az idei május 1-jének, hiszen a konvergenciaprogramban a kormány világossá tette, hogy a munkaügyi szabályokat is megváltoztatja azért, mert szerintük túlzott védelemben részesülnek a munkavállalók. Pedig az a négymillió ember, aki ott van a munka világa környékén, ezt másképp látja. Pontosan tudják, hogy óriási a kiszolgáltatottság, hogy latin-amerikanizálódik a munkapiac, és ennek politikai okai is vannak. Ha valami megérinti az érdekvédőket, akkor az a Munka Törvénykönyve és a foglakoztatás szabályozásának drasztikus változtatása. Ezek nem elvont ügyek, nem olyanok, mint amikor április 19-én több tízezren kimentek az utcára, hogy általában ne a munkavállalókon verjék el a port.

Azt mindenki érti, hogy ha egy héten nem 40, hanem 48, vagy 60 órát kell dolgozni ugyanazért a pénzért. Ez durva. Vagy azt, hogy a munkaviszony megszüntetését nem kell indokolni, bárkit kirúghatnak. Vagy, hogy a próbaidő mértékét hat hónapra kibővítik, ami azt jelenti, hogy a munkaadó fölvesz egy próbaidőst, aztán megint, megint, megint, s nem is lesznek olyan alkalmazottai, akik tartósan arra számíthatnak, hogy az év végén is lesz biztos munkahelyük. Ez a terv lényegében a kiszolgáltatottságot növeli, a foglakoztatás biztonságot számolja fel. Említettem, hogy az Orbán-csomag a leggyöngébbeket sújtja.

Na, ezek mellett a munkavállalókat is elbizonytalanítja. Megszünteti a foglakoztatási biztonságot, a gyengéknek azt mondja: ti ne szóljatok, mert táppénzcsalók vagytok, a dolgozóknak pedig azt, hogy ti rettegjetek, mert elveszíthetitek az állásotokat. Megadják a munkaadóknak azt a lehetőséget, hogy olyan bért fizessenek, amilyet csak akarnak, akkor adják ki a szabadságot, amikor ők akarják, akkor rúgjanak ki valakit, amikor kedvük tartja. És még hozzáteszik azt is, hogy a korábbi védelmi intézmények, mint a szakszervezeti jog, a sztrájkjog megszűnnek.

Annak a körnek akarják a politikai érdekérvényesítési lehetőségeit megsemmisíteni, amelyikről egy év után kiderült, hogy nem tud a Fidesz bázisa, háttere lenni. Azt a kört, amelyet ugyan 2008-tól 2010 tavaszáig be tudott "vadítani", de amelyik most a zsebén érzi, hogy "ezek" nem mondtak igazat. Hogy tőlük csak elvesznek és átcsoportosítanak a tehetősekhez. Azt akarják, hogy amikor ezek az emberek szembesülnek a valósággal, már ne legyen lehetőségük megszervezni magukat, és erővel oda állni a társadalmi ellenzék mellé. Pedig a következő hónapoknak ez az igazi tétje.

Hisz abban, hogy tömegek állnak majd az ellenzék oldalára?

- A szakszervezeteknek, az igazán baloldali társadalmi erőknek, pártoknak szerveződésének és minden közéleti embernek óriási a szerepük abban, hogy világossá tegyék: a munka világában ugyanaz a jogfosztás történik, ami történt az alkotmányban, illetve a médiatörvénnyel történik a médiavilágban. Azt kell felismerni és elmondani, hogy a szabadság korlátozása és a zsebek kiürítése ugyanarról a tőről fakad: ugyanaz a politika.

Ennek alternatíváját pedig közösen kell megteremteni. És kell, hogy a szabadságért aggódók és az érdekvédők, akik már világosan látják, hogy az emberek kizsebeléséről, kisemmizéséről van szó, mielőbb egymásra találjanak a médiumokban is. Ez az értelmiségi súlyos felelőssége, és a miénk, a szocialista párté.

Vannak, akik azt mondják, hogy az Orbán-kormány ideje hamarabb lejár, mint azt a tavalyi választások után bárki gondolta.

- Tavaly, a választások hangulatát érzékelve, a fideszesek azt mondhatták, akár évtizedeken át kormányozhatnak majd. Ma erős fogadásokat mernék kötni arra, hogy erről szó sincs. Nemcsak én vagyok így, hanem azok a százezrek is, akik már elfordultak a Fidesztől. Az a döntés ugyan nem született még meg, hogy ki fogja felváltani a Fideszt, s mikor, de hogy ez a világ nem tart túl sokáig, az egyre jobban látszik. A Fidesznek, mint minden pártnak, amely nagy többséggel nyer, megadatott, hogy a hatalmát béketeremtésre használja fel.

Ha azt mondja: nem akarom rátok, arra a kétharmadra sem ráerőltetni az akaratomat, az értékválasztásomat, amelyik rám szavazott. Sőt azokra sem, akik nem szavaztak rám, hanem az "élni és élni hagyni" elv alapján kormányzok. Követelek, de kiszolgálom a társadalmat, igyekszem meggyőzni saját eszközeimmel arról, hogy nekem van igazam abban, ahogy gondolkodom a köztársaságról, az alkotmányról és sok minden másról. Használva azokat a médiumokat, amelyek hozzám kötődnek, és azt a nyilvánosságot, ami egy kormánynak jár.

Ez sem kevés, ti pedig eldöntitek, hogyan tartjátok helyesnek. Azaz nem avatkozom az életetekbe, nem megyek be a hálószobátokba, nem mondom meg, hogy hány gyereket kell szülni, kell-e járatni őket hittanra, nem várom el tőletek, hogy ugyanazokat az isteneket és királyokat szolgáljátok és istenítsétek, mint mi, hagylak benneteket élni.

De én elmondom minden nap, hogy mit tartok fontosnak, az erőmet nem ellenetek, hanem értetek használom, ha kell néha fájdalmas reformokkal is. Na, aki ilyenre képes, az tud kurzust teremteni, az rajta hagyja a keze nyomát az országon. Az a kormány nem minden nap akar csatát nyerni, nem minden mondatát akarja belevésni az alkotmányba és az emberek fejébe.

Az olyan, akiről 16 év után azt lehet mondai, mint Helmuth Kohlról, vagy Bruno Kreiskyről, vagy Francois Mitterandról vagy másokról, hogy megváltoztatták az országukat. Na, ez a mai magyar hatalom nem ilyen, ez más. Ez mindig támadásban van, ez szolgává akarja tenni az országot. Pedig az olyan ország, amelyben nem lehetnek szuverének az emberek, ahol nekünk kell megfelelni a hatalomnak, és nem fordítva, ott nem születik kurzus.

Fazekas Ágnes, Muhari Judit / Népszava