2011.november 21.

A politikai pártok, a politikusok gyakori „betegsége” az igazság elhallgatása, vagy annak tudatos letagadása. Ebbe az eléggé el nem ítélhető politikai bűnbe esett a 2006-os választási kampány idején a Gyurcsány Ferenc vezette párt és kormány is. Hallgattak az ország katasztrofális gazdasági helyzetéről, a valósnál kedvezőbb képet festettek a jövőről.  A miniszterelnök, a kormány megalakulása után, Öszödön beismerte - némi költői túlzással – hogy hazudtak reggel, délben, este. Önkritikája dicséretes, de mivel nem a nyilvánosság előtt történt, ez lett a veszte.

A Fidesz és Orbán Viktor sem jobb a Deákné vásznánál. A 2006- és a 2010-es választásokon ugyanazokat a politikai bűnöket követte el, mint riválisa. A két párt között a különbség csak az, hogy az utóbbinak, mint ellenzéknek, egyik alkalommal sem kellett meakulpázni az ország nehéz gazdasági helyzetéért. A 2010-es választási kampányban nem kellett sokat ígérniük, mert négy éven át a szocialisták ostorozásával, a népszerűtlen kormány tervek és intézkedések elleni harcukkal magukhoz édesgették a választók jelentős részét. A Fidesz hatalomra kerülése után gyorsan kiderült, hogy míg Gyurcsány Ferenc a 2006-os választások után száműzte politikájából a hazugságot, addig Orbán Viktor és párttársai ma is annak mámorában élnek.

A „WikiLeaks íratok” néven internetre került sok ezernyi amerikai diplomáciai távirat, köztük több mint 700 Budapesttel kapcsolatos. Közöttük több olyan is, melyek alapján megismerhetjük a pártvezér valós politikai arculatát. A 2006-os választási kampány idején készült egyik írat szerint, diplomaták előtt, büszkén mondta: „…soha nem hazudtam magyar embereknek.” Majd így folytatta: „…ne figyeljenek oda, amit megválasztásomért mondok.” Pedig akkor nagyon sokat ígért: 500 ezer új munkahelyet, időseknek, fiataloknak ingyen gyógyszert, 14. havi nyugdíjat, 100 ezer forintos minimálbért, kis- és középvállalkozóknak  járulék- és adócsökkentést, külön Budapest Fejlesztési Minisztériumot stb. Azaz fűt, fát ígért, bár tudta, hogy azok nagy része teljesíthetetlen. Tudatosan hazudott, ahogy ezt uniós nagyköveteknek be is vallotta. Ellenzékként élesen bírálta a szocialista kormányt az orosz Déli Áramlat gázvezeték projektben való elkötelezettsége miatt, bár tudta, hogy  a csatlakozás az ország érdekeit szolgálja.

Egyes WikiLeaks íratok szerint a Fideszről és Orbán Viktorról szóló táviratok jelentőségüket  tekintve a miniszterelnök öszödi beszédének tekinthetők. Hatása azonban jelentősen elmarad a gyurcsányi beszéd mögött. Nyilván azért, mert ma mások a körülmények. A Fidesz ellenes politikai erők nem akarják, média lehetőségek hiánya miatt még nem tudják felhasználni az orbáni „öszödi beszédet” lejáratásukra. A WikiLeaks íratok szerint a mai kormányzó pártok „…hazugsággal, a választók megtévesztésével ragadták meg (53 %-kal) a 2/3-os hatalmat.”

Napjainkban Orbánéknak van néhány vesszőparipája, amelyeket unos-untalan ismételnek. Gazdasági problémáinkkal kapcsolatban mindenkor csak a szociál-liberális kormányzás hibái jutnak eszükbe, a nemzetközi gazdasági válságról szinte „megfeledkeznek”, saját gazdasági irányítási baklövéseiket pedig tagadják. A Bajnai kormányt, megszorító intézkedései, miatt elmarasztalták, s ígéretet tettek arra, hogy kormányra kerülésük esetén nem nyúlnak azokhoz a módszerekhez. Ma pedig minduntalan azt tapasztalhatjuk, hogy se szeri, se száma a megszorító csomagjaiknak. De ezt nem ismerik el, megszorítás helyett strukturális átszervezésről beszélnek. Lebecsülik az embereket, abban reménykednek, hogy tartósan be lehet őket csapni. Pedig az emberek növekvő hányada ma már pénztárcáján keresztül is érzékeli, hogy az átszervezés azonos a megszorítással. A legjelentősebb gyakorta visszatérő fideszes mellébeszélés, hogy csak olyan gazdasági, szociális, politikai, kulturális lépéseket tettek, tesznek amelyekre felhatalmazást kaptak a választóiktól. Ezt mondják, ha megszorító csomagot nyújtanak be a parlamentben, ha kiherélik az alkotmányt, ha korlátozzák a demokráciát, ha mostoha gyerekként kezelik az egészség- és az oktatásügyet stb.

Orbán a 2010-es választási kampányban letett az asztalra egy kisebb méretű ígérethalmazt. Így a közbiztonság rendbetételét (Pintér Sándor szerint erre két hét elegendő!), családi adókedvezményt, egészségügyi dolgozóknak, pedagógusoknak, vasutasoknak, rendőröknek fizetésemelést, a 13. havi nyugdíj visszaállítását, bár akkor is tudta, hogy ennek nincs meg az anyagi fedezete, egymillió új munkahelyet, magán-nyugdíjpénztár megőrzését, minden falunak iskolát stb. Az ígéretekből azonban vajmi kevés valósult meg. 2010 áprilisában a miniszterelnökségi dolgozók létszámának megfelezését ígérte, amit teljesített is, de az elbocsátottak pótlására felvett Fidesz pártkatonák miatt ma több embert foglalkoztatnak, mint korábban. A választások előtt a több kulcsos személyi jövedelemadó mellett tette le a voksot, 2011. elejétől mégis az egykulcsost vezették be. Egyes adók eltörléséről, mások csökkentéséről besszélt, helyettük azonban újakat, magasabbakat vetettek ki. Arról biztosították a fiatalokat, hogy nem növelik az önköltséges egyetemi hallgatók számát, mert annak nincsenek meg az anyagi feltételei.  Ahogy Orbán mondta: „…biztosak lehetünk afelől, hogy a szegény sorsú, de tehetséges gyerek nem marad ki a tanulmányokból csak, mert nem tudják megfizetni.” Most pedig napirendre tűzték az államilag finanszírozott hallgatói létszám jelentős csökkentését, a tandíjas hallgatók és a tandíj összegének nagy mértékű növelését. Úgy tűnik, hogy Gyurcsány az öszödi beszédével leszámolt egy gyakorlattal, Orbán pedig korábbi önmagához hűen azóta is folytatja azt. Rendszere tehát  fél igazságokban és hazugságban fogant és azóta is az az egyik éltetője.

Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter szerint a költségvetési hiány 2010 májusában meghaladta a 7 %-ot, pedig a Bajnai kormány nemzetközi szervezetek által ellenőrzött költségvetésében csak 3,8 %-os volt a deficit. A miniszter vagy csak a visszafelé mutogató lejárató politika kedvéért hamisította meg a valóságot, vagy elhibázott gazdaságpolitikája miatt megindult a költségvetési hiány növekedése, s ezt leplezendő az elődökre hárított minden felelősséget. Napjainkra a kormány elhibázott gazdaságpolitikájának eredményeként hazánk közel került az államcsődhöz. Ezért november 17-én Matolcsy György az IMF és az EU képviselőihez fordult, hogy megállapodást kössön velük. Az államcsőd veszélyérről hallgatva indoklásként elmondta, hogy „…a kormány a gazdasági növekedést akarja felpörgetni…” segítségükkel. Hasonlóan nyilatkozott másnap a Kossuth Rádióban Orbán Viktor is. Szavahihetőségüket kérdőjelezi meg az az állításuk is, miszerint az évelejei 82 %-os államadósságunk szeptember végére 74 %-ra csökkent. Az évelejei árfolyamon ez ugyan igaz, de a szeptember végin – s ezen kell számolni – változatlanul 82 %.

2010 nyarán Szíjjártó Péter miniszterelnöki szóvivő és Kósa Lajos debreceni polgármester azt nyilatkozták, hogy a magyar gazdaság a csőd szélén áll. Ezt Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes überolta, mondván: „…az  Orbán kormány a csőd széléről rántotta vissza Magyarországot.” Ezek a nyilatkozatok a pénzpiacot megrémítették és kitört a pánik, aminek eredményeként majdnem csődbe jutottunk. S ebből a maguk által okozott csőd-közelből rántotta vissza a kormány az országot. Igazmondásuk itt is megkérdőjelezhető.

Szíjjártó Péter akarva és akaratlanul is gyakorta kényszerül hazugságokba. A sok közül csak még egyet. Október közepén Orbán Viktor a budapesti amerikai nagykövet asszonytól demarsot, tiltakozó észrevételeket kapott a készülő sarkalatos törvények – különös tekintettel az igazságszolgáltatás függetlenségére és a demokratikus választójogra – antidemokratizmusa miatt. A szóvivő ezt először letagadta, majd elbagatellizálta. Pedig demars volt ez a javából akkor is, ha csak szóban hangzott el.

Lázár János frakcióvezető állításai is nap, mint nap szembekerülnek a valósággal. Ennek bizonyítására legyen elég egy-két példára hivatkozni. A még jó állapotban lévő szolgálati gépkocsija mellé közpénzből vett még egyet, melynek piaci ára megközelítette a 14 millió forintot, de ő annak felét letagadta. Pedig kicsi a valószínűsége, hogy az eladó minden ellenszolgáltatás nélkül lemondott volna 7 millió forintról. Az egyházügyi törvény vitájában figyelmeztette a kereszténydemokratákat, hogy vegyék már tudomásul, az Orbán kabinet nem koalíciós kormány. Ha Lázár igazat mondott, akkor a Fidesz újabb lépést tett az egypártrendszer felé, ha pedig még létezik a KDNP, akkor újfent nem mondott igazat.

Selmeczi Gabriella egykori magán-nyugdíjpénztári felelős szerint, ha a pénztárak állampapírba fektették volna a befizetéseiket, akkor 700 milliárddal több lenne a befektetők számláján. Az igazság azonban az, hogy az eddigi gyakorlat szerint közel 400 milliárddal több volt a tagok nevén, mintha minden befizetést állampapírokba fektettek volna.  Másik képtelen állítása: ha nem lett volna magán-nyugdíjpénztári befizetés az államháztartás GDP arányos adóssága 80 helyett csak 70 % lett volna.

Hoffman Rózsa oktatásért felelős kereszténydemokrata államtitkár sajtótájékoztatón tagadta a hírt, hogy a tankötelezettségi korhatár 16 évre történő leszállítása és a kötelező óraszám növelése 73 milliárd forint megtakarításával, mintegy 8 ezer pedagógus elbocsátásával és több mint 600 iskola bezárásával jár. Az államtitkárasszony azonban gyorsan lelepleződött, amikor az egyik ellenzéki politikus felmutatta a fentieket tartalmazó dokumentumot Réthelyi Miklós és az ő aláírásával.

A példákat még sokáig lehetne sorolni, de a föntiek is kellően bizonyítják, hogy a kormánykoalíció képviselői lebecsülik az emberek értelmi képességeit, amikor is féligazságokkal, a valóság meghamisításával be akarják csapni az egész társadalmat, mindenekelőtt híveiket. Szavazó bázisuk visszaesése azonban arra enged következtetni, hogy csökkenő eredménnyel.

Juhász T. János