2011. november 28.

Lázár János törvényjavaslatot terjesztett be a parlamentben, amelynek értelmében a rendszerváltás előtti pártállam és szervezetei által elkövetett bűncselekmények nem évülnek el, az elkövetők ma is felelősségre vonhatók. Az előterjesztés legvitathatóbb része az, hogy az MSZP az MSZMP állítólagos jogutóda. Ezért „…a törvénytelenül  felhalmozott vagyon örököseként, a diktatúrában, vagy az átmenet során megszerzett illegitim előnyök haszonélvezőjeként, valamint a régi és az új pártot összefűző, a pártvezetést is jellemző személyi folytonosság okán az MSZP az MSZMP jogutódaként osztozik mindazon felelősségben, amellyel az állampárt terhelhető.”

A javaslat több vonatkozásban is vitatható. Elsősorban azért, mert minden MSZP tagot bűnösnek nyilvánít, függetlenül attól, hogy valaha tagja volt-e az MSZMP-nek, vagy nem; függetlenül attól, hogy a mai fiatal pártagok egy része a rendszerváltás idején fiatal kora miatt nem kérhette tagfelvételét és nő azoknak a fiatal párttagoknak a száma, akik 1989 után születtek. Az MSZP felelősségét azzal indokolják, hogy a párt az MSZMP jogutódja. A valóság azonban az, hogy a szocialisták alakuló kongresszusukon határozatilag kimondták: nem tartják magukat utódpártnak, hanem új pártnak. Az alakuló kongresszuson a szocialisták beszéltek ugyan jogfolytonosságról, de csak annyiban, hogy részesedhessenek az MSZMP vagyonából, infrastruktúrájából és tagjaikat kezdetben elsősorban az egykori MSZMP-sek közül toborozták. A régi pártvagyon végül is egy kormányhatározattal az MSZP tulajdonába került, de csak rövid időre, mert még az 1990-es választások előtt szétosztották annak nagyobb részét az újonnan alakult polgári pártok között, a szocialisták csak annak kisebb hányadát tarthatták meg. Ha igazságosak akarunk lenni, akkor mivel minden párt azonos jogi procedúra alapján jutott a vagyonhoz, vagy mindenik jogosan megtarthatja azt, vagy mindenkitől el kell kobozni. Magukra vonatkoztatva azonban az utóbbi fel sem merült a javaslat készítőkben. A szocialisták alakuló kongresszusukon jogosan deklarálhatták magukat újnak, mert szembe néztek az MSZMP múltjával, szakítottak a bürokratikus pártállam rendszerével, annak bűneivel, módszereivel, hamis elveivel, a demokratikus centralizmussal. A múlttal szakítva a reform törekvések örököseinek tekintették magukat és politikájukra azóta is ez nyomja rá bélyegét.

A törvényjavaslat azért is vitatható, mert a kollektív bűnösség elvén nyugszik. Mint ismeretes a II. világháború után az antifasiszta nagyhatalmak egyes népeket válogatás nélkül bűnösnek tekintettek. És válogatás nélkül büntették őket. Így telepítettek ki Szlovákiából 80 ezernyi magyart. Hasonlóan űzték ki Csehszlovákiából a németek, és Magyarországról a svábok nagy tömegeit.

A törvényjavaslat elfogadása esetén a következő problémák vetődnek fel. Az MSZMP taglétszáma 1985-ben 871 ezer volt, a családtagokkal és egyéb szimpatizánsokkal együtt több millió ember közvetlenül, vagy közvetve kötődött a párthoz. A javaslat szerint ezek az emberek, ha jogilag nem is, de erkölcsileg felelősek az MSZMP negatív lépéseiért. Lázár János gondolatmenete kísértetiesen hasonlít Rákosi Mátyáséhoz, aki 1945-ben 10 millió magyar fasisztáról beszélt. Nem tudom, hogy végig gondolták-e azt, hogy a korábban hithű MSZMP tagok közül sokan részt vettek a rendszerváltásban és az azt követő időszak politikai életében, de nemcsak az MSZP, hanem a Fidesz, a KDNP, az MDF, az SZDSZ és a Kisgazdapárt tagjaként, gyakorta vezető szerepben is. Vajon végig gondolták-e, hogy ezzel a törvénnyel nemcsak az MSZP tagokról, hanem sok esetben saját magukról, szüleikről és egyéb családtagjaikról is ítéletet mondanak. Ismeretes, hogy a Fidesz vezetői, parlamenti képviselői, az Orbán kormány tagjai, az országos és a helyi politikai és egyéb szervezetek vezetői, polgármesterek és alpolgármesterek között még ma is szép számmal vannak egykori MSZMP-sek. Így az első Fidesz kormányban öt, de az azt követő szociálliberális Medgyessy kabinetben csak négy egykori MSZMP tag volt. A jelenlegi miniszterek között most is van három és az államtitkárok között két egykori párttag. Sajtóinformációk szerint a jelenlegi fideszes országgyűlési képviselők között is többen vannak egykori MSZMP tagok, mint a szocialista frakcióban. Orbán Győző, a miniszterelnök apja MSZMP alapszervezeti titkár volt, anyja a tanári katedrát hagyta el és lett párbizottsági munkatárs. Orbán Viktor a példamutató úttörő élet után középiskolai és egyetemi KISZ titkár volt. Kövér László az országgyűlés elnöke is „kommunista” családból származik, aki 1989 előtt KISZ titkár és az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetének munkatársa volt. MSZMP tag volt még Martonyi János külügyminiszter, aki 1989-ben lépett be az MSZMP-be! Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter; Pintér Sándor MSZMP alapszervezeti titkár, belügyminiszter; Fónagy János és Hoffmann Rózsa  államtitkárok; Balogh Gyula elszámoltatási kormánybiztos; Chikán Attila, Járai Zsigmond; Stumpf István  alkotmánybíró. Csak KISZ tagok és alapszervezeti titkárok voltak még: Varga Mihály miniszterelnöki államtitkár, Deutsch Tamás EU parlamenti képviselő, Rogán Antal polgármester. Schmitt Pál köztársasági elnök MSZMP tagságát egyes források készpénznek veszik, mások tagadják. Az azonban tény, hogy a Kádár korszakban és a Horn kormány idején olyan vezetői munkakörökben dolgozott, amelyeknél fontos szempont volt a politikai megbízhatóság is. A szocialistákkal a szakítás 1997-ben következett be, amikor a svájci nagyköveti megbízatása lejárt és a Horn kormány mást nevezett ki utódául. Ezután egy jobbrafordulással belépett a Fidesz-be, ahol megválasztották alelnökké. A felsoroltak mellett a Fidesz-ben sündörög még néhány egykori MSZMP-s, MSZP-s országos politikus: Pozsgay Imre, Szűrös Mátyás, Csintalan Sándor. Az utóbbi az MSZP alelnöke is volt és most a Fidesz ideológusaként tartják számon. Megjegyzem, hogy ma már az MSZP vezetésében csak egyetlen olyan politikus van, aki az MSZMP-ben 1989-ben néhány hónapig a Központi Bizottság tagja volt.

Mi motiválhatja a Fideszt a törvény megalkotásával? Az egyik feltehetőleg az, hogy így akarják megakadályozni, hogy a Fidesz-ből kiábrándultak átmenjenek a szocialisták táborába. Szerepet játszhat az is, hogy jelenleg a Fidesz legerősebb riválisa az MSZP, ezért nem elégszenek meg annak sakkban tartásával, hanem teljes megbénítására törekszenek. Abban reménykednek, hogy az MSZP visszaszorításával újból növekszik a Fidesz szavazó bázisa. Pedig ennél valószínűbb lenne, hogy adott esetben a szocialista hívek a pártot nem választók táborát gyarapítanák, esetleg a Demokratikus Koalícióhoz, a szocialistákban csalódottak pedig a Jobbikhoz mennének át. Így válhat a Fidesz a szélső jobboldali nyílt diktatúra szálláscsinálójává. Motiváló lehet az a szándék is, hogy elterelje a társadalom  figyelmét a demokráciát korlátozó törvényekről,  gazdaságpolitikájuk kudarcairól és a társadalmat sújtó adópolitikáról, az inflációról stb.

Ha a fideszes célkitűzések – az élet minden területét érintő központosítás, a demokrácia további korlátozása, az egypártrendszer, az államosítások stb. – megvalósulnak, odajutunk, ahonnan 1989-ben elindultunk. Az így kreált politikai rezsimet azonban semmi esetre sem tekinthetnénk demokratikusnak, hanem jobboldali kommunista rendszernek.

Juhász T. János