2012. január 10-én.

Az Újpesti Önkormányzat Képviselő-testülete 15 éve hozott rendelete értelmében évente közmeghallgatást tart, ahol bárki elmondhatja a lakosság széles rétegeit érintő hiányosságokat, melyeknek megszüntetése, vagy orvoslása az Önkormányzat hatáskörébe tartozik. Erre Újpesten legutoljára 2011. december 15-én került sor.

A lakosság értesítése az Újpesti Naplón keresztül történt, az ülés előtt öt héttel. Az értesítés időpontjának megválasztása nem könnyű feladat. Szerintem azonban a 35 nap sok, ennyi idő alatt még a komolyan érdeklődők figyelme is elterelődhet. A csütörtök 14 órai időpont megválasztása még ennél is nagyobb problémát okoz. A dolgozók nagy része ekkor még a munkahelyén van, vagy a műszak befejeztével ekkor indul – ki közelebbről, ki távolabbról – haza, esetleg végzi a napi bevásárlásait. Mindezek összhatása az, hogy hétköznap délután két órakor jóval kevesebben tudnak elmenni közmeghallgatásra, mintha a korábbi évek gyakorlatának megfelelően az öt órakor kezdődött volna.

Az értesítés közhírré tételének módja sem mondható jónak, ugyanis az Újpesti Napló „Röviden” rovatában jelent meg, 11 értesítés között nem az első, nem az utolsó, hanem a nyolcadik helyen. Mint ismeretes, az emberek leginkább az első, esetleg az utolsó hírre figyelnek legjobban oda, s nem a közép tájon lévőkre. Mi sem illusztrálja ezt jobban, mint az egyik önkormányzati képviselő felszólalása, aki kifogásolta, hogy a lakosságot nem értesítették a közmeghallgatásról. Nem vette észre a meghívót, pedig olvasta az Újpesti Napló szóban forgó számát. Az is elgondolkodtató, hogy a lakosság kis hányadát képviselő Horvát Kisebbségi Önkormányzat testülete közmeghallgatási felhívása sokkal feltűnőbb helyen, az oldal első híreként, önállóan, nagyobb betűkkel szedve jelent meg, mint az összlakosságot érintő Újpesti Önkormányzat meghívója.

Az előző évek közmeghallgatásain a díszterem, ha nem is telt meg zsúfolásig, de kevés volt az üres szék.   Most azonban az ülőhelyek több mint fele szabadon maradt: az önkormányzati képviselők többségét adó jobboldali koalíció mögött ülők száma alig haladta meg a 30-at, az ellenzéki képviselők mögött mintegy 25-en foglaltak helyet. A lakossági meghallgatások végeztével a testületi ülés a szokásos döntési javaslatok tárgyalásával és azok elfogadásával folytatódott. Az egyik ellenzéki képviselő javasolta az elől szereplő zárt üléses napirend hátrább sorolását, hogy a várakozás miatt ne csökkenjen a vendégek száma. Ezzel  azonban a polgármester nem értett egyet, ezért a javaslatot a többségben lévő fideszesek  leszavazták. Ezután a „civilek” száma jelentősen megcsappant, összesen mintegy 30-an maradtak ott, kétharmaduk a jobboldali, a többiek az ellenzéki képviselők mögött foglalt helyet. Rátekintve a nagyobbik csoportra, több ismerős arcot is észrevettem. Az egyik vendég információja után jöttem rá, hogy azért ismerősök, mert többször is találkoztam már itt velük, nagy részük az önkormányzat dolgozója. Azt nem sikerült kiderítenem, hogy általános érdeklődésük által ösztönözve önként jöttek-e ide munkaidő alatt, vagy az önkormányzati vezetők elvárásainak megfelelően. Az ilyetén megrendezett közmeghallgatás jelentőségére, pontosabban jelentőségtelenségére lehet következtetni abból, hogy a százezernyi újpestiből saját elhatározása alapján mintegy 30-35 ember jelent meg és abból is, hogy volt ott két olyan ember is, akiknek időben eljuttatott írásbeli kérdéseit még napirendre sem tűzték.

Mindezekből arra a megállapításra juthatunk, hogy a polgármester meghirdette ugyan a közmeghallgatást, de csak azért, hogy az előírásoknak megfeleljen, de az emberek véleményére nem kíváncsi. Erre következtethetünk a délután kétórai kezdőpont  megállapításából, a lakosság értesítésének idejéből és módjából. Természetesen nemcsak ezek játszottak szerepet a lakosság távolmaradásában, hanem a  politikától való elfordulása is, ami ugyan már 2010 előtt is tapasztalható volt, de ez a folyamat az orbánista állampárt és helyi szervei kiépítésétől kezdve egyre látványosabbá vált.

Juhász T. János