2012. február 1.

A társadalom előtt álló fontosabb problémákkal kapcsolatban a Fidesz álláspontját nem az határozza meg, hogy mit ad az  embereknek, hanem az, hogy mennyiben segíti elő a hatalom megszerzéséért, illetve megtartásáért vívott harcát. Így amikor ellenzékben volt, ostorozott minden kormánypárti javaslatot. Kivételt csak az olyanok képeztek, mint 2002-ben a közalkalmazotti fizetések 50 %-os emelése. A kormányjavaslatok elvetésének egyik legismertebb példája a KDNP-vel együtt kezdeményezett 2008-as népszavazás, amely többek között a felsőoktatási tandíjat volt hívatva megakadályozni. A Fidesz elérte célját, a szavazók többsége elvetette a Gyurcsány-féle tandíjat. A népszavazás eredményeként csökkent a kormány népszerűsége, az övéké pedig nőtt.

A 2010-es országgyűlési választások után a Fidesz-KDNP koalíció alakított kormányt. S mit ad isten, ők is napirendre tűzték a tandíjas hallgatók számának és a fizetendő tandíjak összegének emelését. A kormányon lévők tagadják, hogy a hallgatóktól tandíjat akarnak beszedni, helyette önköltséges, állami részösztöndíjas, állami ösztöndíjjal támogatott oktatásról beszélnek. (Az első esetben a hallgató kifizeti a képzés összköltségét, a másodikban annak felét, a harmadikban nem fizet semmit.) Talán azt gondolják, hogy a hallgatók szívesebben és könnyebben tudnak fizetni, ha  tandíj helyett önköltséges képzésről beszélünk.. Pedig ha fizetni kell, teljesen mindegy, hogy az milyen néven történik. Egy a lényeg, hogy szeptember 1-től nő a  fizetős hallgatók száma és az egy főre eső tandíj összege, csökken az állami ösztöndíjjal támogatottak száma.

Csak néhány példát arra, hogy teljes tandíj esetén egy diploma mennyibe kerül. A Corvinus Egyetem Közgazdaságtudományi Karán az öt éves alap- és mesterképzésért 2 millió 895 ezer, az ELTE Jogi Karán 2 millió 370 ezer, Semmelweis Egyetem Gyógyszerész Karán 8 millió, Fogorvos Karán 10 millió 164 ezer, a BME Elektromérnöki Karán az 5,5 éves képzésért 3,7-4,3 millió forint  tandíjat kell fizetni. Ezt azonban a családok döntő többsége nem tudja vállalni. Ezért az érettségizett fiatal előtt két lehetőség van: a képzés alatt rendszeresen dolgozik, ha ezt tanulmányai megengedik és kap munkát, vagy igénybe veszi a 2  %-os kamatozású diákhitel-2-t.  Előkalkulációk szerint azonban egy tandíjmentes diákhiteles hallgató végzés után  9-10 éven át havi 17-18 ezer, egy részösztöndíjas 17 éven át havi 26 ezer és egy teljes tandíjas 20 éven át havi 30 ezer forint  törlesztő részlettel számolhat. A 2008-as  népszavazással eltörölt tandíj is megrostálta volna a hallgatókat, pedig az akkori tandíj a most tervezettnek felét sem érte el.

Az Orbán kormány tandíjnövelő lépései lehet, hogy a költségvetés egyes lyukainak betömését segítik, végeredményben azonban az ország jövője és fejlődése szempontjából harakiri politika. Országok sokasága bizonyítja, hogy a gazdasági és társadalmi fejlődés egyik legfontosabb előfeltétele és motorja a kiművelt fők, mindenek előtt a jól képzett diplomások számának megsokszorozása. Erről tanúskodnak a nyugat-európai országok és például az ázsiai kistigris országok  is. Érdemes Finnország példáját is elemezni.  1945 előtt a fejlett európai országok között az alsó szinten kullogott, napjainkra azonban az egy főre jutó nemzeti jövedelemben az elsők közé került nemcsak Európában, hanem világ viszonylatban is. Ez ugyan több tényezőre vezethető vissza, de ebben az oktatás a legfontosabbak  közé tartozik.

Ezeket feltehetően Orbánék  is tudják. Éppen ezért érthetetlen a szűklátókörűségük. Már csak azért is, mert a tandíjból beszedett összeg egy csöpp az államháztartás tengerében. Nem beszélve arról, hogy amit megnyerünk a vámon, hosszabb távon annak többszörösét veszítjük el a réven. Itt azoknak a szűklátókörűségéről, esetleg rossz indulatáról van szó, akiknek jelentős része tandíj nélkül, ösztöndíjjal jutott diplomához, közülük többen állami, vagy Soros ösztöndíjjal külföldön is gyarapíthatták tudásukat. Ők verik a vasat, pedig közülük sokan tandíjmentesség és ösztöndíj nélkül soha nem jutottak volna be az egyetemekre, nem lettek volna diplomások, honatyák, miniszterek, polgármesterek, nem válhattak volna a vezető garnitúra, a fideszes klientúra részévé. Akarva és akaratlanul is felmerül az a kérdés, hogy nem azért korlátozzák-e a felsőfokú oktatást, mert könnyebb a félművelt emberek irányítása, mint a művelteké. A mai fideszes vezetők nagy része, ösztöndíj nélkül és  tandíj fizetés esetén maradt, mint ahogy sokan mások is maradtunk volna a falu szélén, az isten háta mögötti tanyavilágban, a modern kultúrától elzártan. Ezt a világot akarják visszahozni?

Juhász T. János