2012. február 6.

A Jobbik elnöke 2012. január 28-án évértékelőt tartott. Beszédében több problémát érintett. Ezek közül ragadtam ki kettőt.

Az egyik: a pártelnök külpolitikai és külgazdasági kapcsolataink terén a nyugati helyett a keletit javasolja. Lehetséges legfontosabb partnerként Törökországot és Oroszországot nevezi meg. Európa közepe táján, az EU tagjaként józan paraszti ésszel ezt az ötletet nagyon nehéz elképzelni. Ennek az irányultságnak ellentmondanak történelmi tapasztalatainak. 150 évig éltünk török uralom és közel 50 évig szovjet-orosz megszállás alatt. Hazánk gazdasági fejlődésének  legpozitívabb szakasza az 1867-1914  közötti,  közel félévszázad, melynek forrása az volt, hogy a hazai tőkések szoros kapcsolatban a Nyugat-Európába beágyazott osztrák tőkés gazdasággal megteremtették a hazai tőkés termelés alapjait. A II. világháború után hazánk külpolitikai és külgazdasági orientációja irányt változtatott. A szovjet gazdasághoz kapcsolódva az intenzív gazdaság fejlődésről visszatértünk az extenzívre, ami a mezőgazdaság kivételével gazdaságunk korszerűsödésének lassulását eredményezte. Így 1945-1989 közötti iparfejlődésünk struktúrája, színvonala, korszerűsége messzebb került Nyugat-Európától, mint 1945 előtt volt. Ha ezen a Vona Gábor javasolta úton indulnánk el, visszatérnénk abba a zsákutcába, amelybe a 80-as években jutottunk. Ekkor pedig hazánk végképp a perifériára szorulna.

A másik: a Jobbik ideológiai arculatát a pártelnök a következőképpen  rajzolja meg: „Nem vagyunk kommunisták,…fasiszták,… nemzeti szocialisták,… Nem vagyunk demokraták abban az értelemben, amit  ez mára jelent…” A párt szellemisége a polgári demokratikus ideológiák rendszerében értelmezhetetlen, amikor azt a „magyar államiságot megtestesítő Szent Koroná”- ban adja meg. Szeretném remélni, hogy a Jobbik valóban nem azonosul a kommunista és a fasiszta eszmeiséggel, a demokráciától való elhatárolódása azonban elgondolkodtató. Véleményalkotási lehetőségeinket nehezíti, hogy a frázisszerűen megfogalmazott beszédből nem derül ki pontosan, hogy a fejlett országokban ma érvényesülő, vagy az Orbánék által az Alaptörvénnyel és a sarkalatos törvényekkel korlátok közé szorított „demokráciától” határolódik-e el? Attól a politikai rendszertől, amely egyre több vonásában hasonlít a Horthy ellenforradalmi rendszeréhez? Beszédéből nem derül ki, hogy milyen eszme, illetve politikai rendszer mellett teszi le a voksát. A Szent Koronára való hivatkozás értelmezhetetlen. Célja valószínűleg  propagandisztikus, a vallásos és a múltba merengő emberek megnyerése. A  nyugati demokráciáktól való elhatárolódásából és a keleti, korlátozott demokráciájú, vagy diktatórikus országokkal való kapcsolattartási szándékából arra következtethetünk, hogy a jobbikosok eszmei és politikai példaképe itt keresendő. Félő, hogy a párt előbb-utóbb nem egyszerűen mint antidemokratikus, hanem egyértelműen  diktatúrára törekvő szervezet jelenik meg a magyar politikai palettán. Éppen ezért egy demokratikusan gondolkodó bal-, vagy jobboldali ember, illetve politikai szervezet nem azonosulhat a Jobbik politikai nézeteivel és gyakorlatával.

Juhász T. János Budapest